CITROEN C5
Nagyoktól nem szégyen lopni, vallhatja a Citroën, mert a lángos játék mellé lendületesen felrajzolták a kocsi oldalára a CLS Merciről ismert kupés hatást eredményező ívelt oldalvonalat is. Jó az összhatás.
És jó részleteiben is, jó az eleje (teccenek látni, hogy a ködlámpák a fényszórók kicsinyített másolatai?), jó a hátulja (a piros lámpa megint BMW, az új 3-asé, kisA4 Audival keverve), jó a profilja. A kiegészítők is passzolnak a kocsihoz. A krómbajszok, krómdíszlécek, az ablakok krómkerete, a krómbetétes kilincsek pont a kellő mennyiségű ragyogást teszik hozzá az összképhez. Ha nagyon sokáig nézem, beleköthetek a hosszú első túlnyúlásba, de aztán eszembe jut az unokatestvér, a 407-es Peugeot, és mégsem teszem.
De mit négyszázhetesezek itt, hiszen ez egy sokkal nagyobb autó. A C6-os padlólemezére épült C5 tíz centivel hosszabb, öttel szélesebb a 407-esnél, tengelytávban kilenc centi előnye van. De nagyobb a Lagunánál, sőt hosszabb a Passatnálmásfél centivel! (A Mondeónáltermészetesen kisebb, de hát a gigantikus Fordnál semmi sem lehet nagyobb.)
A sajtótájékoztatón mutattak két összehasonlító táblázatot, ami azt illusztrálta, hogy milyen nagy az új C5. A táblázatban nem csak a közép-, de a prémium középkatagória egyes autóit (3-as BMW, Audi A4, C Merci) is felsorolták. a Citroën gyakorlatilag nyíltan meghirdette: kedves újságírók, szóljanak csak a népeknek, hogy nem csak Passat meg Vectra meg Mazda 6 meg Accord helyett lehet ám Citroënben gondolkodni, az új kocsink van olyan jó, mint a presztízsmárkák. Újabb versenyző a Volvo, a Saab, az Alfa által jegyzett wannabe-prémium körben?
Ha beszállunk a C5-be, és magunkra csapjuk az ajtót, hirtelen átesünk egy dimenziókapun, és nem abban az erőteljes, agresszív megjelenésű kocsiban találjuk magunkat, amit az előbb kívülről csodáltunk. Puhaság, kifinomultság, mindent átható nyugalom vesz minket körül, egyre könnyebbek és könnyebbek vagyunk, szemünk lassan lecsukódik...
Különösen veszélyes ez az álomkór egy hátmasszírozós komfort-vezetőüléssel felszerelt doromboló V6-osban. A békés országúti túlvilágra szenderülések számának drasztikus emelkedése ellen a Citroën jól bevált fegyvereket használ. Először is ott a rettenetes bajuszkapcsoló, ami tán a Saxo-106 páros óta fertelmeskedik minden PSA-modellben. Ez a beltér egyetlen csúnya pontja. Ha a vizuális felrázás nem működne, életbe lép a Pom-Pom világából jól ismert Fenékrezgető Sávelhagyásjelző. A rendszer most először működött alattam úgy egy Citroënben, hogy azt mondjam: van értelme. Nem jelzett összevissza, nem aludt el velem együtt vékonyabb csíkokon. Létezik gépi evolúció.
A C5 három benzin- és négy dízelmotorral rendelhető. Illetve csak eggyel, de azt ezek közül kell kiválasztani. A benzinesek: 1,8i 127 lóerővel, 2,0i 143-mal (ehhez kérhető négyfokozatú automata váltó), 3,0i V6 215-tel (ez csak hatfokozatú automatával van). A dízelek (mind részecskeszűrős): 1,6 HDI 110 ló, 2,0 HDI 138 ló (hatfokozatú kézivel, vagy ugyanennyi fokozatú automatával), 2,2 HDI 173 lóval, 2,7 HDI 208 lóval (csak hatfokozatú automatával).
A futómű nem feltétlenül hidropneumatikus az új C5-ben. A német lelkületű, esetleg kevésbé tehetős vásárlóközönség kedvéért acélrugós felfüggesztést is fejlesztettek a kocsihoz. A két legkisebb motorhoz csak vas-, a két legnagyobbhoz csak lég-olajrugó járhat, de a köztes motorok némelyikéhez választhatunk a felfüggesztések közül. (Ezek után, ha érdekel valakit, Rácz Tamás álmainak C5-öse a következő: kétliteres HDI, automata sebességváltóval, hidropneumatikus felfüggesztéssel, masszírozós komfortülésekkel.)
De hogyan viszonyul az új C5 a hagyományos Citroën-erényekhez? Lapozzon!
A Lisszabon környékére szervezett bemutatón két C5-öst próbáltam ki. Először a 2,2 literes dízellel és hidropneumatikus felfüggesztéssel szerelt, középsúlyosan felextrázott drága autóval túráztunk kicsit, gurulgattunk vagy száz kilométert, egy keveset az Atlanti-óceán partján, egy keveset hegyi szerpentinen, egy keveset helyes kis portugál falvakban. Ahogy egy időt múlató, kiránduló sikeres üzletemberhez illik, aki vett magának egy jól felszerelt, kényelmes limuzint.
Nem unatkoztam, és nem csak a gyönyörű táj miatt. A 173 lovas motor annyira csendesen, és olyan nagy kedvvel pörög, hogy nem lehet nem kihúzatniváltások előtt. A futómű még alapállapotában sem túl puha, hogy ne legyen élmény gyorsan kanyarogni vele, és sport állásban sem olyan kemény, hogy kényelmetlen legyen. Az ESP beállítása tökéletes: a gumicsikorgás határán fordulgatva is végig én vezetem az autót – legalábbis úgy érzem.
Hajó? Puha siklás? Ringatózás? Fenét, a 16-17 mázsás C5 legalább olyan izgalmas egy jó szerpentin (automatikus helyhatározórag!), mint egy feszes japán középszedán. A Hydractive 3+-szal kapcsolatban csak egyetlen, pici zavaró tényezőt tudok említeni: a hossztengely mentén hajlamos egy kis idegesítő billegésre, komfort állásban. Ennyi.
És ott van ugye a kormány: a C4-ből már ismert fix középrésszel. Megszokhatatlanul mókás dolog, volt a magyar csapatban, akit nagyon idegesített, hogy a karima forog, a gombok meg állnak,– én bírom. És jó az áttételezés, nem túlzott a rásegítés. A váltó? Hatalmas pozitív csalódás: Citroëntől ilyen pontos sebváltót én még nem láttam. Fék? Hát igen, kicsit túlérzékeny, de tagadhatatlanul hatásos.
Sosem jártam még erre. Azt hittem, Portugália amolyan dél-olaszos hely: omladozó, koszos és lepukkant. Ehhez képest az egész ország karbantartott, tiszta és rendezett. Nincsenek dugók, vannak parkolóhelyek. A rendőrök Segwayekről és elektromos kisautókból intézkednek, és sok van belőlük. Nincs sok szemét, de vannak remekül karbantartott régi villamosok. Az autósok előzékenyek egymással és a gyalogosokkal. Mindenki kipihent és elégedett. Egy közös vonás van csak a portugál és a magyar utcanép között: ők sem mosolyognak.
92 ezer négyzetkilométer, kilencmillió lakos, két és félmilliós főváros (elővárosokkal). Az egyetlen nemzeti termék, amit fel tudok idézni, egy édes, nehéz borfajta. Nagyon-nagyon úgy hangzik, mintha rólunk beszélnék, nem? Csak ez az ország működik. Minden politikus pattanjon lóra, kocsira, repülőre, és menjen csak el gyorsan egy kis tanulmányútra!
Visszafelé egy szerényebb kocsival, a vasrugós, kétliteres dízellel motorizált verzióval gurultunk negyven kilométert, sztrádán, céltudatosan, kerülők nélkül. Ahogy egy területi képviselőhöz illik, aki kapott egy flottakedvezménnyel vásárolt, takarékos cégautót a segge alá. És ez is egy jó autó. Az alacsony felszereltség csak úgy franciásan értendő, tehát fapad ugyan, de egy kis puha parafa burkolattal azért. A klíma automata, kétzónás, az üléseken kívül minden motoros, a rádió jól szól, az öt NCAP-csillagos szedán hét légzsákkal óv, ha baj van, ilyesmi.
És az acélrugók is illenek a C5 karakteréhez. Precízebben, kontrolláltabban irányítható velük az autó, feszes, pontos a futómű, de bőven maradt benne annyi finomság, hogy franciás, mi több, citroënes kényelemről is beszélhessünk vele kapcsolatban. Szép munka. Megkívánták valamelyiket? Akarják tudni, mennyibe kerül? Fájdalom, de pénzügyekről még nem tudok beszámolni. Április harmadikán lesznek hivatalos árak, addig forgolódjunk együtt álmatlanul.
Az új C5-tel a Citroën konkrétan a lehetetlent csinálta meg. Korszerű, mindazonáltal a márka hagyományaihoz hű, de objektíve is szép autót készített, széles motorválasztékkal. Még nagy is, valamint praktikus, jól használható, komfortos és gyors. Jó benne hátul ülni, jó vezetni. Ha nem adják majd túl drágán, valamint a megbízhatóság, tartósság sugallata, amit a tesztautók susogtak, nemcsak sugallat marad, de gyakorlattá is nemesedik, a márka nagyot nyerhet a remek kocsival.